Fogínysorvadásként kétféle állapotot szokás a betegek körében megnevezni, az egyik, mikor azt látják, hogy a fognyakról visszahúzódott az íny, a másik mikor a kilazult fog, vagy fogak miatt keresik fel rémülten a fogorvost. Az előbbi esetben az a gyakoribb, hogy helytelen fogkefehasználat miatt a szoros ínyszél valóban elhúzódik és a kemény fogkefe vízszintes sikáló hatása kikoptatja a fognyakat, sérül a zománc, illetve előtűnik a fognyaki cement és rendkívül érzékennyé válik a fognyak. Ilyenkor komoly betegségről nincs szó, csupán kis esztétikai hiba és érzékenység jelentkezik, mindkettő megfelelő módszerekkel kezelhető.

A másik – sajnos súlyosabb - esetben fogágybetegségről van szó, amikor már az elváltozás túlhaladt az íny szintjén és a fogakat tartó szövetek, súlyos esetben a csontállomány is beteg, leegyszerűsítve mondhatnánk sorvadt, de helyesebben fogalmazva egy gyulladásos folyamatról van szó, ami elpusztítja a fog tartószerkezetét és a fog kilazul, elvándorol helyéről. Az íny látható visszahúzódása már az ínygyulladás késői, vagy  éppen gyógyult stádiuma, amikor a korábban duzzadt, ödémás ínyszél az akut vörös színű gyulladás megszűntével a fog csúcsának irányába áthelyeződik. Ilyenkor már „visszanöveszteni” nem lehet, valódi tapadásveszteségről van szó, hanem speciális fogpótlással, vagy úgynevezett ínyáthelyező műtétekkel korrigálható az esztétikai hiba.

Amikor már a fog mozog, igen jelentős a fogágy betegsége, sajnos ez a folyamat teljesen alattomosan is létrejöhet, mert amíg az akut ínygyulladás (ami a népesség igen nagy százalékánál időnként, vagy rendszeresen jelen van) fáj és nagyon vérzik és ezért felhívja magára a figyelmet, a krónikus formája és a mélyebb szövetek pusztulása általában észrevétlenül zajlik. Sajnos sokakat nem zavar a fogkő, a lepedék, nem tudják hogyan kell jól fogat mosni, kiegészítő fogköztisztító eszközöket használni, pedig a megoldás kulcsa itt rejlik, hiszen a fogágybetegség a fogon megtapadó lepedék és az azokban élő baktériumoknak köszönhető. A baktériumok összetétele egyébként más, mint amik a fogszuvasodásért felelősek. (Vannak speciális esetek, amikor belszervi betegségek pl. cukorbetegség, vagy különböző állapotok, pl. terhesség még hajlamosítanak is, persze megfelelő kezeléssel ezek is jól kontrollálhatók.)

A másik tényező a rendszeres fogorvoshoz járás szükségessége, hisz a szűrővizsgálat a korai felismerést, a rendszeres professzionális fogtisztítás a megelőzést segíti. Minél korábban kezdjük a kezelést, annál biztatóbbak az eredmények. Hány ember van, akiről még soha nem készült olyan röntgenfelvétel, amin a teljes fogazat állapota, a fogágy és a csontállomány is megítélhető. Ez (az úgynevezett OP, vagy panoráma felvétel) nem luxus kellene legyen. Már csak amiatt is, hogy a fogágybetegségek egy része kifejezetten fiatalokban, egyéni hajlam alapján és nem is mindig feltétlenül rossz szájhigiene mellett „szeret kifejlődni”. Míg az ínygyulladás visszafordítható állapot, a fogágybetegségnél maximum a folyamat megállítására és a további rosszabbodás megelőzésére van lehetőség. Ugyan az elmúlt években kialakultak olyan –főleg műtéti- technikák és anyagok, amikkel az elpusztult szövetek regenerációját is már elő tudjuk segíteni.

A kifogástalan egyéni és rendszeres professzionális szájhigienes eljárásokon túl fontos olyan tényezők kiküszöbölése, amik a folyamat előidézését, vagyis a plakk, fogkő megtelepedését segíthetik. Sajnos néha ezek a már korábbi fogászati kezelések „melléktermékei”, többnyire elálló szélű koronák, vagy tömések. Ugyanilyen fontos, hogy végleges pótlás csak olyan szájba készüljön, ami már kezelt, gyulladásmentes, mert ellenkező esetben nemcsak a folyamat romlik még inkább, hanem a fogpótlás élete is rövidebb lesz. Nem érdemes sietni egy híd elkészítésével, ha még a fogak körül tombol a gyulladás, csak sajnos a beteg türelmetlen és –tisztelet a kivételnek- nem minden fogorvos szeret „pepecselni” holmi rendszeres fogkőeltávolításokkal. Ilyenkor az elkészült híd egy-két év múlva már szinte funkcióképtelen, mert ha az akut gyulladás lezajlik, az íny visszahúzódik, a korona szél máris nem jól zár, vagy pedig a körhíd még ugyan tarthatja pár évig a mozgó fogakat, de micsoda meglepetés lesz ha a hidat foggal együtt lehet kiemelni a fogágyból egy-két év múlva. (Márpedig fogpótlásokat illik egy-két évnél továbbra tervezni.)

A torlódott, sűrűn álló fogakat pedig szabályozni kell, nem csak az esztétikum miatt, hanem mert a rendellenes állású fogak kevésbé tisztíthatók és így egyenes út vezet a szuvasodáshoz és a fogágybetegséghez.

Mi szükséges tehát mindehhez? Ha már kialakult a betegség, Önöktől sok türelem és kitartás, mert van megoldás. Ha még nem, akkor rendszeres szűrővizsgálatra járás  és olyan fogorvos, aki nem rest megtanítani a fogtisztítás módszereit, nem cseréli fel a gyógyítás és a „fogfelsőrész készítés” fogalmát. Ha a fogorvos tisztában is van a legújabb gyógyító eljárásokkal és műtéti technikákkal, akkor is Önökön sokkal több múlik ha már egyszer a jó tisztítási technikát sikerült elsajátítani.

Probléma esetén látogass el a Homeodent Medicalhoz!