Sajnálatos tény, hogy még azok előtt is, akik igen nagy gondot fordítanak lyukas fogaik megmentésére,  kevésbé ismert és fontos terület a fogágy betegsége. E probléma a laikusok körében vagy ínyvérzésként, vagy ínysorvadásként ismeretes.

 

Pedig a fogszuvasodáshoz hasonlóan ez a betegség is a foglepedékben megtelepedő baktériumoknak köszönhető. Jóllehet a baktériumok összetétele más és sokszor egyéni hajlam is közrejátszhat a kórkép kifejlődésében. Egyes belgyógyászati betegségek, például vérképzőszervi zavarok, a cukorbetegség, vagy különböző immunrendszeri eltérések is fokozottabb kockázatot jelentenek, de céltudatos kezeléssel ilyenkor is elkerülhető a kóros állapot kialakulása. A terhesség során vérbővé, szivacsossá vált ínyben is könnyebben  alakul ki gyulladás, de van megoldás annak megelőzésére. Tévhit  az, hogy ezek az állapotok feltétlenül együtt járnak fogágybetegséggel, orvosi nevén parodontitissel.

 

Sokszor látom, hogy vannak olyan betegek, akiknek rengeteg szuvas (tömött) foguk van, de nincs fogkő, vagy lepedék a szájban és fordítva. Egyéni hajlam esetén - főleg fiataloknál - sajnos tökéletes szájápolás mellett is előfordulhat a betegség. Ezért fontos a rendszeres, néhány havonkénti kontrollvizsgálat, hisz megfelelő röntgenfelvétellel már igen korai stádiumban is kimutathatók az eltérések. Minél korábban kezdjük a kezelést, annál biztatóbbak az eredmények.

 

A legenyhébb forma az egyszerű ínygyulladás (gingivitis), ilyenkor, duzzadt, vérző, lilásvörös a foghús. Ez még visszafordítható állapot. Az igazi baj akkor kezdődik, ha a gyulladás ráterjed az íny alatti mélyebb szövetekre, a fog rögzítőapparátusára és a csontállományra is. Mindez kezelés nélkül előbb-utóbb a fog elvesztéséhez vezet. Sajnos kevesen tudják mi ilyenkor a teendő és mik a megelőzés lehetőségei e - ma már mondhatjuk népbetegségnek számító - probléma esetén.

 

 

A szájüregben állandóan képződő lepedék leginkább a fogközökben és az ínyszél mentén rakódik le. Ebből lesz elmeszesedve idővel a fogkő is. Mint említettem, jelentős egyéni különbségek vannak abban, hogy az egyes emberek milyen mennyiségű és összetételű lepedéket képesek elviselni gyulladás nélkül.

 

Hatásos terápia csak a lepedék (plakk) felhalmozódásának megakadályozásával folytatható. A rendszeres, fogorvosi rendelőben különböző gépi úton végzett tisztításokkal érhető csak el, hogy olyan sima és száz százalékig lepedék- és fogkőmentes fogfelületeket kapjunk, amit már a beteg otthoni fogmosással is fenn tud tartani. A fogorvos által végzett beavatkozás nem egyenlő pusztán a fogkő eltávolításával (hozzá kell tenni, ennek is csak akkor van értelme és eredménye, ha teljes mértékben megszüntetjük még a mélyen íny alatt megbúvó fogkőtömeget is). Eliminálni kell  minden olyan tényezőt, ami kedvez a plakk felhalmozódásának és akadályozza a tisztíthatóságot. Ilyenek az elálló szélű tömések, vagy koronák, az olyan pótlások, amik között a beteg nem tudja tisztítani a felszíneket. Sajnos sokszor a nemrég elkészült, drága hidakat is ki kell cserélni, ha az úgy készült, hogy a betegnek előtte kezelésre lett volna szüksége. Nehezen értik meg azt, hogy csak úgy és akkor születhet bármilyen végleges pótlás és tömés, ha már az íny és a fogágy teljesen egészséges! Egyszerű hasonlattal élve, a mandulánkat sem veszik ki addig, míg tombol a gyulladás, 40 fokos lázunk van, viszont a végleges gyógyulás majd csak a mandula eltávolításával lesz lehetséges. A torlódott, sűrűn álló fogakat pedig - ha lehet - szabályozni kell, nemcsak az esztétikum miatt, hanem azért, mert a rendellenes állású fogak nehezen és kevésbé hatékonyan tisztíthatók.

 

A sokat említett otthoni tisztítás nem merül ki - még ha az alapos is - csupán a fogmosásban. Meg kell tanulni speciális fogköztisztító eszközöket használni mind a saját, mind a pótolt fogazat esetén. Ez eleinte időigényes, de megéri a fáradtságot. A reklámozott fogkőellenes fogkrémek a meglevő fogkövet nem szüntetik meg, csak valamennyire lassítják az újraképződését, de hatásukat csak tiszta, sima fogfelszínen tudják kifejteni.

 

Végül, ha már igen előrehaladott az állapot, léteznek  olyan műtéti technikák, melyekkel egyrészt a mély szövetek kitakarítását végezzük, megteremtjük az otthoni tisztíthatóság feltételeit, valamint ideális esetben újraképződésre serkentjük az elpusztult szöveteket és csontot. Ezek azonban csak tökéletes szájhigiénia és a beteg maximális együttműködése esetén végezhetők. Higgyék el, Önökön sokkal több múlik, mint a fogorvoson, ha egyszer már a jó tisztítási technikát sikerült elsajátítani!

 

(Megjelent: Patika Tükör c. újság)