A szájüregi betegségek és a szisztematikus általános betegségek közti összefüggést már Krisztus előtt a III. évszázadban az egyiptomi papirusztekercseken leírták. De csak az utóbbi évtizedekben fedezték fel, hogy még a teljesen tünetmentes fogágy-betegség is jelentősen befolyásolhatja az egészségi állapot alakulását. Napjainkban bizonyíthatóan kapcsolat áll fenn a parodontális állapot és a szívinfarktus, a stroke, valamint a koraszülés között, tudtuk meg Dr. Rigó Orsolyától.

Milyen adatok támasztják alá az említett megállapítást?

Mindenekelőtt utalnék az Amerikai Egyesült Államokban végzett nagyszabású prospektív longitudális vizsgálatra, amelynek keretében 20 ezer embernél követték, és felmérték az általános egészségi-, valamint a fogágy állapotot, majd 14 éven keresztül követték és monitoroztákugyanezeket paramétereket.

Végül 1993-ban az eredmények alapján megállapították, hogy a 49 év feletti férfiaknál szignifikánsan összefügg a fogágy-betegség és a myocardiális infarktus, illetve az ennek okán bekövetkező halál.
Ugyanez érvényes a cardiovasculáris betegségek közé tartozó stroke-ra is. Ezek ma már tények, s mi a tényeken alapuló orvoslást-fogorvoslást követjük. Ezek, a már széles körben publikált szakmai bizonyítékok is aláhúzzák mekkora szerepe van a fogorvosoknak a szisztematikus és sokszor nagyon súlyos komplikációkat okozó betegségek megelőzésében.

Ismertetné röviden a koraszüléssel összefüggő megállapításokat is?

Az USA-ban évente átlagosan 250 ezer koraszülés fordul elő, amelynek hihetetlenül nagy szociális, emocionális, s nem utolsó sorban egészségügyi következményei vannak, valamint hatalmas költségekkel járnak. Bebizonyították, hogy a várandós anyák fogágy-betegségének megszüntetésével a koraszülések száma akár 25 ezerrel is csökkenthető lenne, s ezáltal nagyjából 1 milliárd dollárral kevesebbe kerülne az intenzív ellátás.

Ezzel kapcsolatban jelentős magyar vizsgálat is zajlott a közelmúltban.

Igen, a szegedi egyetem munkacsoportja dr. Gorzó István és dr. Radnai Márta részvételével foglalkozott a témával, eredményeiket idén nyáron, az IADR-konferencián ismertették Göteborgban. Magyarországon az évente átlagosan 95 ezer szülésnek a mintegy 8,2 százalékánál – körülbelül 7500 esetben – idő előtt jön világra a baba. A koraszülésnek számos ismert rizikófaktora (dohányzás, gyógyszerfogyasztás, különböző húgyúti fertőzések, sokadik terhesség, rossz szociális körülmények stb.) mellé – a mostanában végzett tudományos kutatások bizonyítékai szerint – felzárkóztak a fogágy-betegségek is.
A szegedi vizsgálat megerősítette azt a tudományos megállapítást, hogy azoknál a terhes nőknél, akiknél kizárólag fogászati rizikófaktorok fordulnak elő, az egészséges várandósokhoz képest szignifikánsan megnő a koraszülés kockázata, már a kezdődő fogágy-betegség esetén is.


Milyen következtetéseket vont le mindebből a fogorvostudomány?

Mind a parodontális betegség, mind az infarktus, a stroke és a koraszülés multifaktoriális probléma. Nagyon hasonló a betegségek kialakulásának az időrendje és eseményei, mindegyiknek közös a molekuláris biológiai alapja.

Ez egyrészt az úgynevezett gyulladásos mediátoroknak, vagyis a citokineknek a felszabadulása, amely a szájban tartósan jelen levő bakteriális lepedék és a biofilm következtében eleinte helyileg érvényesül. A szóban forgó kórokozók toxinjai penetrálják a környező szöveteket, s erre a szervezet lokálisan úgynevezett citokinek termelésével reagál. Ha ez a helyi gyulladás tartósan fennáll, akkor a gyulladásos mediátorok megjelennek a keringésben, és ugyanilyen állapotot idéznek elő a távoli szerveknél is.
Emellett egy olyan reakciót váltanak ki, amelynek során a májban megindítják az úgynevezett akutfázis fehérjék keletkezését. Ez a más néven C reaktív protein szintjét napjainkban már CRP-vizsgálattal rutinszerűen mérik. Jellemzője, hogy egészséges embereknél szinte nem is mutatható ki a szérumban, de kóros állapotokban, így szív- és érrendszeri betegeknél hirtelen megemelkedik.

Ma már tudjuk, hogy az akutfázis fehérje-szint lényegesen megnő fogágy-betegségeknél is. Mindez a kezdeti stádiumban lévő kezelés fontosságára hívja fel a figyelmet, hiszen laboratóriumban kimutatható, hogy megfelelő fogászati ellátás esetén csökken ezeknek a káros anyagoknak a mennyisége. Ezáltal pedig a súlyos szisztematikus betegségek rizikója is csökken. Ezért óriási a fogorvosok felelőssége. A fogágy-beteg fogakat elsősorban kezelni kell, mert ez az általános betegség szempontjából is jobb hatású, mint a foghúzás.

Mikor beszélünk kezdődő fogágy-betegségről?

Általában amikor legalább egy vizsgált fogfelszínen minimum négymilliméteres tasakmélységet találunk.

Érzékeli a páciens a kezdeti tüneteket?

Sajnos, legtöbbször nem, ezért fontos a rendszeres fogorvosi szűrés, amelynek során a parodontális szonda segítségével végzett nagyon egyszerű vizsgálattal a kezdődő fogágy-betegség is felfedezhető. Klasszikusan a félévenkénti kontrollt ajánlják, de ma már tudjuk, hogy ez a páciens aktuális állapotától függ. Valódi parodontális betegségnél három-négyhónaponként, súlyosabb esetben még sűrűbben visszarendelik a betegeket a fogorvosok. Manapság egy fogászati szűrés magába foglalja a fogszuvasodás, a fogágy-betegség és az egész szájüreg vizsgálatát, beleértve a rákmegelőző állapotok felmérését is.

Milyen a fogágy-betegségek előfordulási gyakorisága?

Világszerte a lakosságnak körülbelül az egyharmada szenved fogágy-betegségben, s minden nyolcadik esetben olyan súlyos csontpusztulás alakul ki, amely fogelvesztéshez vezet. Magyarországon még rosszabb a helyzet, ismerve a szájhigiénés állapotainkat. A közeljövőben pontosabb hazai képet kaphatunk, mert még ebben a hónapban elkezdődik a Semmelweis Egyetem és a Magyar Orvosi Kamara országos szűrővizsgálata, amelynek során reprezentatív minta alapján felmérjük a lakosság teljes szájállapotát.

Szemléletváltozásra volna szükség. Nagyon fontos lenne, hogy az általános orvos kollégák a hozzájuk kerülő szisztematikusan veszélyeztetett betegeket automatikusan fogorvoshoz küldjék. Másfelől pedig komolyabb lakossági felvilágosításra lenne szükség.